vissza | nyomtatás

Millenáris

Az 1990-as évek második felében lett aktualitás ismét a Ganz-gyár elköltöztetésének, a szennyezett terület rehabilitációjának és az értékes területnek hasznosítása. A megvalósításhoz végül a magyar államalapítás 1000 éves évfordulója nyújtott ideális keretet. Az ünnepségre készülve, 1999-ben jutott az eszébe a döntéshozóknak, hogy az ünnepségsorozat lebonyolítására ideális helyszín lehetne az egykori Ganz telephely.

A fölöslegesnek ítélt, illetve nem használható épületeket 2000. augusztusa és szeptembere folyamán elbontották. Jelentős mennyiségű szennyezett talajt is el kellett távolítani, sőt volt olyan épület – a Kiscsarnok –, amelyet félig vissza kellett bontani a talaj szennyezettsége miatt. A koncepció szerint mindazokat az épületrészeket meghagyták, amelyek értéket képviseltek és használhatóak voltak. Az így fennmaradt „történelmi” falakat pedig a modern építészet korszerű elemeivel egészítették ki, az elképzelt funkcióknak megfelelően. Ennek egyik szép példája a Kiscsarnok – D épület –, melynek „félbevágott testén” kialakult „nyitott sebet” egy nagyméretű üvegfallal zárták le.

Az átépítésnél fontos szempont volt, hogy ahol és amilyen formában lehetséges volt, megőrizzék az egykori funkcióra utaló részleteket, így a figyelmes látogató felfedezheti az erre utaló emlékeket. Végül lebontásra került a koncepcióba nem illő két magasépület, de megmaradt a Nagycsarnok (B épület), részben a Kiscsarnok (D épület), a Teátrumnak helyett adó egykori szerelőcsarnok (E épület) és a Fogadóépületként funkcionáló G épület. Épült egy mélygarázs és kialakítottak egy az épületek összekötő és kiegészítő nagyszerű parkot, közepén egy halastóval.

Kitűnő példa a Millenáris létrejötte a szennyezett terület rehabilitációjának és az értékes területnek hasznosításának 

A műemléképületek megtartása és modern építészeti megoldásokkal történő kiegészítése nagyszerű egységet alkot, miközben az új funkciók mellett mindenhol felfedezhetők az egykori üzem működésének emlékei. A megvalósítás részben ideiglenes jelleggel készült el és volt benne olyan épület is, melynek későbbi megtartását nem tervezték, azonban az átalakítása olyan jól sikerült, hogy fennmaradt a mai napig.

A Millenáris Park esetében nemcsak a genius locit, a hely szellemét érezzük, de szellem helyét is, azoknak a nagyszerű alkotóknak a kisugárzását, akik a Ganz keretein belül alkották meg csodás találmányaikat. Budapesten annyira kevés a zöld felület és még ennél is kevesebb a kulturált környezetben lévő zöld felület, ahová ki lehet menni gyermekkel is – akár pici gyermekkel is –, ahol le lehet ülni, ki lehet feküdni a fűbe, és ahol még tartalmas programokat is találunk.

Mindannyiunk nevében mondhatom, hogy szeretjük a Millenáris Parkot, és ez már önmagában hitelesíti az Europa Nostra bizottság döntését, amikor 2002-ben oklevéllel ismerte el az átépítést és a helyreállítást.

Légifotó: Civertan Grafikai Stúdió